Emberi otthonok

Az őskor rejtélyes
kőépítményei

Az újkőkorra (neolitikum) jellemző a földművelés és az állat­tenyésztés megjelenése miatti letelepedés, a tartósabb lakóépü­letekből álló falvak létrejötte. Az első települések olyan földrajzi helyeken jöttek létre, ahol volt a közelben ivóvíz, erdő (faanyag az épületekhez és az eszközökhöz), legelő és megművelhető föld­terület. A lakóépületek szomszédságában karámokat alakítottak ki állataik számára. A neolitikum megalitikus kultúráinak jellegzetes emlékei közé tartoznak a több kontinensen is fellelhető dolmenek. Az első ilyen kőépítmények vélhetően 12 000 éve jelentek meg. Hollandia területén például a népnyelv hunebedeknek nevezte el ezeket a feltehetően barlangot szimbolizáló kőegyütteseket.

A hunebed kifejezés a különleges dolme­neket először megpillantó helyi lakosoktól származik. A szóösszetétel két tagból áll, melyek jelentése: óriás és ágy. Vagyis e hiedelem szerint a hatalmas kőtömbökből álló furcsa kőegyütteseket óriások építették és fekvőhelyként funkcionáltak.

Az újkőkori emberek halottaiknak sírhelye­ket készítettek a települések határában.
A dolmenek is valószínűleg ilyen kőtöm­bökből emelt temetkezési helyek lehettek. Ezek belső tere jelenthette az elhunytak lelkének tartózkodási helyét. A csontvázak mellett fegyvereket, szerszámokat, edénye­ket, ékszereket is találtak a régészek.

Az első házak falai fából vagy vesszőfonatra tapasztott agyagból készültek. Az éghajlati adottságoktól is függően lapos vagy sátortetővel rendelkeztek. A berendezési tár­gyakat csak a leginkább szalmából készített, állatbőrökkel és prémekkel letakart fekhelyek jelentették. A tűzhely is a házak belsejébe került.

Az újkőkor embereinek ruházata változatosabb volt, mint az őskőkori elődöké. Az állattenyésztés és a nö­vénytermesztés megjelenésével rendelkezésre álltak a gyapjú, a gyapot, a len, a kender, melyek a szövés-fonás alapanyagaivá váltak. Kialakult a textilruházat, mely kényelmesebb, ellenállóbb viseletet biztosított.